Barátlakások

Barátlakásoknak a tihanyi Óvár északi, 20-30 méteres meredek bazalttufafalába, az Orosz-kőbe faragott, egykor emberi lakhelyül szolgáló helyiségeket nevezzük. Ez a Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep.

Barátlakások

I. András király feleségével, a kijevi Anasztáziával együtt keleti papok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Egy csoportjukat az Óvár keleti oldalába, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító. A hely elnevezése még: Oroszkő és Petra. A barlangmonostor (hivatalosan perjelség) védőszentje Szent Miklós püspök volt, aki mint patrónus leggyakrabban a vízközeli települések esetében fordul elő (pl.: Fertőszentmiklós, Gyergyószentmiklós, Liptószentmiklós). A Tihanyi-félszigeten így nyugati (bencés) és keleti szerzetesek éltek együtt: találkozóhely volt Kelet és Nyugat között. A barlangmonostor a XIV. század közepe táján néptelenedett el.

Az üregek kutatásával sokan és sokszor foglalkoztak. 1913-ban kényelmes feljáró utat készítettek hozzájuk. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták.

Barátlakások

Napjainkban már csak 3 épen megmaradt üregről szólnak a leírások. 1983-ban még 7 mesterséges üreget sikerült Eszterhás Istvánnak azonosítania a Leánylakásokkal együtt, amelyek eredetileg szintén a remetetelephez tartoztak néhány kutató szerint. Az, hogy eredetileg mennyi lehetett a számuk máig ismeretlen. Bél Mátyás (1737) körülbelül 10-ről ír. Dornyay Béla 1942-es ásatásakor 9 cellát és 8 kisebb fülkét talált, melyek később megsemmisültek.

A ma már ismeretlen üregek sziklaomlások miatt semmisülhettek meg. Arról, hogy mikor csak néhány konkrét és egynéhány hozzávetőleges dátumot tudunk. Az 1300-as években lehetett az a nagyobb sziklaomlás, ami megszüntette az egyházi életet itt (Erdélyi László 1908, Cholnoky Jenő 1942, Dornyay Béla 1942). Uzsoki András elmondása szerint, egy korai akvarellre hivatkozva 1810 előtt is volt omlás. Dornyay 1942-ben említi az 1859-es suvadást. Zákonyi Ferenc (1958) számol be az 1952. április 24-én, éjjel történt nagy omlásról. De az emberi vandalizmus is folyamatosan pusztította ezeket az üregeket. Eitelberger 1856-ban felháborodással ír a tihanyi állapotokról.

Barátlakások