Az Apátságról
Tihanyi Bencés Apátság > Az Apátságról > A Tihanyi Királykripta
A tihanyi királykripta
„Azután a magyarok is, kik András király mellett voltak, látván, hogy Béla hercegé lett a győzedelem, András királyt odahagyva Béla herceghez fordultak. András király pedig Németország felé futott, de nem menekülhetett, mert a mosoni kapuknál elfogták, és minthogy nem viselték gondját, a Bakony erdejében, a maga udvarában, melyet Zircnek hívnak, meghalt. Eltemették pedig Szent Ányos monostorában, melyet azon király építtetett Tihanyban a Balaton mellett.”
Részlet Kálti Márk Képes Krónikájából (1360 körül)
950 évvel ezelőtt, az Úr 1060. esztendejében I. András király (1046–1060) és öccse, Béla herceg között az évtizede tartó, a trónutódlásért folyó testvérharc utolsó nagy ütközete zajlott le. Béla 1059-ben, a „várkonyi jelenet” után, családjával és híveivel Lengyelországba távozott, hogy sereget gyűjtsön András ellen. A király is készült a háborúra: családját a kincstárral és a koronával együtt Ausztriába küldte, majd amikor Béla lengyel seregekkel tört Magyarországra, András német segítséget kapott. A magyarok többsége Béla mellé állt a testvérharcban, hiszen András király a fiát, az 1057-ben királlyá koronázott Salamont IV. Henrik német király (1056–1106, majd császár 1084-től) nővérével, Judittal jegyeztette el. A magyarok joggal féltek attól, hogy a német-római császár megpróbálja uralma alá vonni Magyarországot. Az összecsapásra a Tiszától keletre került sor és Béla győzelmet aratott. A legyőzött és nyugat felé menekülő királyi sereget végigüldözte az országon. A lezárt mosoni kapunál fogták el András királyt, aki fogolyként rövidesen meghalt a zirci királyi udvarházban. Az uralkodót az általa alapított tihanyi monostorban helyezték örök nyugalomra. Ugyanitt temették el András király fiát, Dávid herceget is a 11. század végén.
Az 1055-ben kiadott alapító és javakat adományozó okmányban azt olvassuk, hogy a király a „Balatin fölött, a Tichon nevű helyen lévő” egyházat „a saját és felesége, fiai, leányai és valamennyi élő és megholt atyafia üdvéért Szűz Máriának és Szent Ányos püspöknek és hitvallónak” tiszteletére emeltette. A középkorban az uralkodók, majd a nemzetségfők és az előkelők saját birtokukon az eltemetkezés és az üdvösségükért való állandó imádság végett templomokat vagy monostorokat, magánegyházakat (ecclesia propria, Eigenkirche) alapítottak. A földesúr a magánegyházat tartozékaival együtt (földbirtok, illetékjövedelmek) a saját tulajdonának tekintette, papjait ő helyezte javadalmába, bármikor leválthatta, hagyatékára igényt tarthatott, jövedelmeit széküresedés esetén beszedhette. A legjelentősebb uralkodói magánegyház Székesfehérvárott létesült. Szent István király a missziós munka végett a hagyomány szerint 10 püspökséget létesített, és sajátegyházként Fehérvárott prépostságot alapított Szűz Mária tiszteletére, mely a magyar királyok koronázási és temetkezési helyévé, az ország szakrális központjává vált. A fehérvári királyi kriptában 14 magyar király és számos királyi családtag temetkezett el. A prépostsági templom a török korban pusztult el. 11. századi királyaink közül Aba Sámuelt (1044–1046) és I. Bélát (1060–1063) és Szent Lászlót (1077–1095) is az általuk alapított monostorokban helyezték örök nyugalomra: Abasáron, Szekszárdon és Somogyvárott.
András király a Tihanyi-félszigeten, „supra firmam petram”, vagyis szilárd kősziklára építtette fel háromhajós, nyugati típusú csarnokkriptáját – elterjedtebb nevén az altemplomot – permi vöröshomokkő oszlopokkal, a Tihanyi-félszigeten bányászható, barnásszürke bazalttufából (cserkő) rakott falakkal és keresztboltozattal. A belső teret három hajóra osztó hat zömök oszlop alapanyagát szintén a környékről szerezték be: a vörösberényi vöröshomokkő-bányából.
A kripta belső terének hossza pontosan a római vagy karoling hosszmérték szerinti 30 láb (912 cm), szélessége pedig 25 láb (742 cm). A temetkezőhely fölé épült a román stílusú templom emelt szentélye és ezt a megoldást megőrizték a 18. századi barokk újjáépítéskor is. A kripta, így az egész templom is, kelet-nyugati tájolású: az egyenes záródású szentély keletre néz, a bejárat nyugatra. A kripta keleti és déli falába három, illetve négy román stílusú résablakot építettek, de a délieket, feltehetőleg a barokk kori monostor építésekor, befalazták. A keleti fal három kis ablakán keresztül áramlik be reggelente a felkelő nap sárgás fénye. A kereszténység születésekor a Nap nagyon fontos szimbólummá vált a Krisztusban hívők körében: nem istenként imádták, mint a pogányok, hanem az örök életet ajándékozó Megváltó jelképe lett. A Szentírásban is számos utalást találunk, amely ehhez a szimbolikához kapcsolódik. Szent Lukács evangéliumában például Zakariás főpap így nevezi az Eljövendő Megváltót: „A magasságból Felkelő” (Lk 1,78). Órigenész egyházatya pedig ezt írja: „…természetesen kelet felé fordulva kell imádkozni, ebbe az irányba kell jelképesen meghajolnunk, mert hiszen a lélek itt pillantja meg az igazi fény keltét.” (Az imádságról, XXXII).
A kripta főhajójának kelet-nyugati tengelyében, gejzírites mészkőrétegbe ásták az elhunyt király sírját. A sírgödröt fehér mészkőből faragott sírlappal fedték, amelynek felületéből egy hordozható, csavart nyéllel ellátott kereszt domborműve emelkedik ki. A kőlap 1953-ig a kripta déli falába volt befalazva, ekkor helyezték vissza eredeti helyére. Mérete: 191x53 cm, a kereszt teljes hossza pedig 169 cm. A csavart nyél alsó és felső végén a nyélvédő köpüt is ábrázolta a kőfaragó. Legfelül egy nyújtott szárú görög kereszt látható, közte és a nyél között egy nódusz (szárgomb), hogy elrejtse a kereszt rögzítő tüskéjét. A kor szokásának megfelelően a király és családja a nagyobb ünnepeken felkereste saját alapítású monostorát, és a templomba vonuláskor ilyen nyeles keresztet, mint egyházjogi méltóságjelvényt vittek az uralkodói pár előtt. Boldog Gizella királyné († 1060) passaui sírlapján is hasonló, csavart nyelvű keresztet ábrázoltak.
A kripta „kicsinosítása” és a régészeti kutatások a török kor elmúltával kezdődtek meg. A 18. században Ambrosio Dornetti falképekkel díszítette a falakat. 1889-ben az egész padozatot felszedték és felásták: rossz megtartású csontokkal több sírhely és koporsómaradvány is előkerült. Az emberi maradványokat ebben az időben még nem tudták azonosítani. Az egyik sírhely vörösmárvány lapokkal volt bélelve, azt tartották I. András király sírjának. Dr. Récsei Viktor bencés atya, aki a 1889 és 1891 között a tihanyi apátság könyvtárosa volt, így emlékezik meg a feltárásokról: „Az elkorhadt koporsók és tetemek közül éppen a fölhozott régi faragású emlékkő irányában, vörös márványlapok között egy, a többinél sokkal régibb csontvázra bukkantak, a mely mellett ugyan semmiféle ruha vagy ékszer, fegyver nem volt található, de mivel ama középkorú kereszttől nem messze volt és a márványkoporsó mintegy kitűnt a többi közül, méltán következtethettünk, hogy ott nyugszanak Endre király hamvai. Nagy kegyelettel a sírhelyet körülfalaztattuk és a pallos alakú féldombormű keresztet a külső kőfalon helyeztük el.” (Budapesti Hírlap, 1897. május 7.) A feltárások végeztével a kripta padlószintjét úgy feltöltötték, hogy az oszlopok négyszögletes talapzataiból semmi sem látszott ki, a szentélyfal három ablakát szabályos félköríves záródásokkal látták el, a mennyezetet és az oldalfalakat vastagon be vakolták, és ornamentikával látták el.
1953-ban az Országos Műemléki Felügyelőség és a Magyar Nemzeti Múzeum végzett régészeti ásatást és műemléki helyreállítást. A kriptában található csontmaradványokat a márványlapokkal bélelt sírba tették. A szakszerű restauráció alkalmával eltávolították a tarkára kifestett vakolatot, kibontották a déli fal ablaknyílásait, s az északi falban lévő, egykor szentségházként használt fülkét, visszaadták a szentélyfal ablakainak eredeti, egyeneszáródását, lemélyítették a padlószintet és így előbukkantak az oszloptalapzatok, és elhelyezték a középhajóban a 11. századi sírkövet, amely 1889-től kezdve a déli falban volt.
2005-ben, az apátság alapításának 950. évfordulóján, a királyi kripta falait, az eredeti állapot legjobb helyreállítása végett, bevakolták és fehérre meszelték. Az egy szinttel megemelt szentélyben áll az oltár, a középső szentélyablak elé bronzkorpusz lóg be a mennyezetről. A kereszten a koronás, tunikában lévő Krisztust láthatjuk. Az ezredfordulóig Krisztust a kereszten „trónoló” dicsőséges uralkodóként ábrázolták. A kripta nyugati falán, a két lejárat között az apátság alapítólevelének jól olvasható, megvilágított másolata függ.
A tihanyi apátsági templom királyi kriptája a magyarság szent helye. Az ide temetett András király a szent királyok nemzetségéből származott és utóbb a „Katolikus” melléknévvel illették. Bár trónrajutását a pogány Vata és társai támogatásának köszönhette, de mihelyt megkoronáztatta magát, megparancsolta, hogy minden magyar és jövevény fej- és jószágvesztés terhe mellett nyomban térjen vissza Jézus Krisztus igaz vallásába és Szent István király törvényeihez. Parancsot adott a pogánylázadásban elpusztított templomok újjáépítésére, a hamis istenektől való elfordulásra és a bálványok ledöntésére. Szent Péter apostol ünnepe előtt háromnapos vigília megtartását rendelte el. Visszaverte a 1051–1052. évi német támadásokat, így megakadályozta, hogy Magyarország a német-római császár uralma alá kerüljön. A feleségével, Anasztázia kijevi hercegnővel érkezett szerzeteseket Visegrádon és Tihanyban telepítette le.
A magyarság szent helye, mert a tihanyi királyi kripta az egyetlen, eredeti állapotában épségben megmaradt Árpád-kori magyar királyi temetkezőhely. Zarándokhellyé is vált: minden esztendőben, szeptember második szombatján ünnepélyes ökumenikus könyörgést tartunk a magyarságért, majd mindenki egyegy szál virágot helyez András király sírjára. Számtalan magas rangú külföldi vendéget is elhoznak erre a helyre, mert itt kézzelfogható ezeréves történelmünk. A monostor 1055-ben kiadott alapítólevele a magyar nyelv első szórványemléke és a Szentháromság Egy Isten nevével kezdődik. A félszigeten, ami az alapításkor még sziget volt, két szerzetesközösség is működött: az egyik a „magas kősziklán”, a másik keleti hagyományú szerzetesekkel az Óvár alatti barlangokban.
Utolsó királyunk, a boldoggá avatott IV. Károly, száműzetése előtt öt napot töltött a monostorban, sokszor imádságba merülve. Két királyunk, az egyik első uralkodónk és az utolsó, így találkozott össze Tihanyban. Gyakran szoktam bemutatni a templomot, a királyi temetkezőhelyet és a múzeumot a hozzánk látogató diákcsoportoknak. Amikor a kriptába érünk, megkérem a fiatalokat, a jövő nemzedéket, hogy fogják meg a közel ezeréves oszlopokat. Ha tudnak valami szép imádságot énekelni, akkor bátran tegyék meg. Tanulmányozzuk, ismerjük meg és szeressük a gyökereinket, legyünk büszkék hazát és egyházat építő szent őseinkre. Szép beszéddel, szép énekléssel ápoljuk és őrizzük meg azt a magyar nyelvet, amelynek első szavait a falon függő alapítólevél hiteles másolatában olvashatjuk.
I. András király és családjának tagjai, nyugodjatok békében és az örök világosság fényeskedjék számotokra!
Barkó Ágoston OSB
A királyi kripta A királyi kripta az 1953-as régészeti feltárás előtt (Kép forrása: Miniszterelnökség)
Fotó: Korzenszky Richárd
Fotó: Mudrák Attila
Fotó: Mudrák Attila
Fotó: Pados Adrián
Fotó: Pazirik Kft
Tekintse meg virtuálisan a Tihanyi Királykriptát, ahogyan azt 1953-ban kialakították, és 2021. április 30-ig látható volt!
http://virtualisturak.pazirikkft.hu/virtualistura/tihany_altemplom/
Készítette: Pazirik Kft.
„Szilárd kősziklára” – régészeti feltárás kezdődik a Tihanyi Királykriptában
2021. április 30-án részletes műemléki falkutatás és régészeti feltárás indul a tihanyi apátság Királykriptájában. A „Tihanyi altemplomként” ismert Királykripta 1953-ban és az 1990-es években végzett részleges régészeti és műemléki kutatásai több fontos kérdést megválaszolatlanul hagytak a 11. századi épületről és az alapítók sírjairól: a középkori templom formája, a Királykripta és a középkori templom építészeti viszonya, a kripta boltozatának eredetisége, illetve esetleges későbbi módosításai egyelőre éppúgy eldöntetlen kérdések, mint az ide temetkező I. András király és Dávid herceg sírhelye és a kriptában korábban feltárt további sírok keltezése és értelmezése. Nem tisztázott, hogy az 1953-ban a tér közepén elhelyezett sírkő alá visszatemetett emberi maradványok a kripta temetkezéseinek melyik fázisát reprezentálják: erre a kérdésre szénizotópos datálási módszerrel próbálnak választ adni a kutatók.
Fotó: Korzenszky Richárd OSB
A Tihanyi Királykripta multidiszciplináris kutatása c. projekt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kezdeményezésére és annak pénzügyi támogatásával jött létre. Ennek keretében a Bölcsészettudományi Kutatóközpont koordinálásával, más intézmények bevonása mellett hitelesítő ásatást és falkutatást végeznek a szakemberek, Takács Ágoston ásatásvezető régész és munkatársai vezetésével. A projekt vezetője Szovák Kornél professzor, a szakmai munkát egy tanácsadó testület segíti, amelynek felkért tagjai a régészeti és művészettörténeti kutatás kiemelkedő szakemberei. A testület elnöke Balogh Balázs a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, tiszteletbeli elnöke Mihályi Jeromos, a bencés apátság elöljárója. A munkában az ELTE BTK, a PPKE BTK, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeuma kutatói és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai is részt vesznek. A kutatás a Tihanyi Bencés Apátság teljes támogatásával és aktív együttműködésével valósul meg. A régészeti munkákat egy hónapos időtartamra tervezik a szakemberek, a végső helyreállítás és annak tervezése előreláthatólag ennél jóval több időt fog igénybe venni.
A régészeti feltárás folyamatáról, a kutatás előre haladásáról szándékaink szerint minden hét péntekén adunk híradást, amit kisfilm formájában a Tihanyi Bencés Apátság YouTube-csatornáján, valamint az ELKH és a BTK honlapján követhetnek az érdeklődők.
A sajtó munkatársai számára először június elején, a régészeti feltárási munkák végeztével biztosítjuk a helyszín bejárását a feltárást végző szakemberek vezetésével.
A feltárt Királykripta az ásatások befejeztével – az apátsági múzeum látogatásának részeként – megtekinthető lesz mindenki számára.
* * *
A Tihanyi Királykriptáról és eddigi használatáról
Árpád-házi I. András (1046-1060) negyedik magyar király a Tihanyi-félsziget kiemelkedő pontján alapította meg 1055-ben a Szűz Máriáról és Szent Ányos püspökről nevezett bencés apátságot, hogy a templom keleti oldalához kapcsolódó királyi kriptája önmaga és családja temetkezési helyéül szolgáljon. 1060-ban itt helyezték örök nyugalomra az uralkodót, majd később fiát, Dávid herceget. A középkori templomot a 18. század elején lebontották. A korábbi építőanyagok felhasználásával 1719 és 1754 között épült fel a ma látható, kéttornyú barokk templom. A szentélyt a 11. századból épségben megmaradt királyi kripta fölé építették.
A Tihanyi Bencés Apátságot 1950-ben államosították, amikor Magyarországon feloszlatták a szerzetesrendeket. 1953 szeptemberében végeztek gyors régészeti feltárást az akkor „katakombaként”, majd „altemplomként” ismert Királykriptában. A tihanyi altemplom ma ismert formáját ekkor alakították ki:a déli falból középre helyezve a sodort nyelű körmeneti keresztet ábrázoló 11. századi, feltételezhetően királyi sírt fedő mészkőlapot. A síremlék alatt helyezték el a Malán Mihály antropológus által a Királykripta legrégebbi temetkezéseihez tartozónak gondolt csontmaradványokat.
Évente mintegy 150.000 látogató keresi fel az ősi szentélyt és az apátsági múzeumot. A 12 fős szerzetesközösség a húsvéti ünnepekben a Királykriptában végzi a szerzetesi imaórákat, november 29-én – Szent András apostol ünnepén – pedig szentmisét végez a királyi család lelki üdvéért. A bizánci rítust követő ortodox egyházak is rendszeresen végeznek Szent Liturgiát a barokk (felső) templomban és a Királykriptában, hiszen a 11. században Magyarország a keleti és a nyugati kereszténység találkozópontján feküdt, I. András király pedig a Kijevi Nagyfejedelemségben nevelkedett és ott vette feleségül Anasztáziát, Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem lányát. Nyaranta a Királykripta a fő helyszíne „A hajnal fényei” és „A csend hangjai” c. nagysikerű programjainknak, amelyeket a budapesti Hosszúlépés sétaszervező csapat szokott meghirdetni. Sok diákcsoport, egyházi iskolás avagy határontúli magyar csoport szokta körbeállni a király síremléket, koszorút helyeznek el, majd eléneklik a Himnuszt vagy a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi nemzeti himnuszunkat.
Az I. András király által kiadott Tihanyi alapítólevél magyar nyelvünk első írott emléke: szórványemlék, hiszen a Tihanyi Bencés Apátsághoz tartozó birtokokat leíró latin szövegben találhatóak az első magyar szavak és a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadútra) mondattöredék. Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság Levéltárában őrzik. Lécs Ágoston tihanyi apát (1740-1760) – a kéttornyú barokk templom építtetője – szívesen hangoztatta, hogy az apátsági templom „supra firmam petram”, azaz „szilárd kősziklára” épült. Ez a kőszikla-alap fog feltárulni az ásatás során.
Tihanyi Bencés Apátság – Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
5. rész:
4. rész:
A régebbi részek megnézhetőek az apátság Youtube csatornáján!
Szénizotópos vizsgálatok igazolják a Tihanyi Királykriptában feltárt csontok egy részének 11. századi eredetét
A tihanyi bencés monostort alapító I. András királyunk szűkebb családjához – és talán magához az uralkodóhoz is – tartozhatnak azok a csontok, amelyek tudományos vizsgálatának első lépéséről most számoltak be a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kutatói. A régészeti hitelesítő feltárás után a szakemberek több nemzetközileg elismert laboratóriummal együttműködve vizsgálták a Tihanyi Királykriptában feltárt emberi csontmaradványokat. A szénatomos kormeghatározásra irányuló vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy az előkerült embertani anyag egy része biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakához köthető.
Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) koordinálásával, Szovák Kornél professzor vezetésével egy éve indult el A Tihanyi Királykripta multidiszciplináris kutatása című projekt. A program az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága finanszírozásával, a Tihanyi Bencés Apátság segítő támogatásával, és több intézmény – az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Laczkó Dezső Múzeum – szakembereinek részvételével valósul meg. A kutatás legfőbb, már teljesített célja a Tihanyi Bencés Apátság Királykriptájának régészeti hitelesítő feltárása volt. A feltárás során új roncsolásmentes technológiák használatára is lehetőség nyílt, így a hagyományos régészeti és műemléki kutatási módszerek eszköztára többek között komplex, többfázisú fotogrammetriai és geofizikai mérésekkel, anyagvizsgálatokkal egészült ki. A BTK a kutatási célok lehető legteljesebb és leghitelesebb megvalósítása érdekében Tudományos Tanácsadó Testületet is létrehozott. Ennek elnöke Balogh Balázs, a BTK főigazgatója, tiszteletbeli elnöke pedig Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója lett, tagjául pedig neves régészeket, művészettörténészeket kértek fel.
A kripta területén utoljára 1953-ban folytak kiterjedt régészeti munkák, ezek dokumentációja alapján várható volt, hogy eredeti helyzetben lévő, érintetlen temetkezés nem fog előkerülni a helyszínen. A Takács Ágoston ásatásvezető régész irányításával május-június folyamán zajlott hitelesítő ásatások eredményeképpen tisztázódott, hogy a királykripta korai temetkezési fázisában négy sírt alakítottak ki. A régészeti megfigyelések szerint a legkorábbi, 11. századi fázis után a középkorban már nem temettek ide további személyeket. Az újkorból, azon belül is a 18. század eleji bencés visszatelepülés idejéből vannak egyértelmű bizonyítékok újabb temetkezésekről, és az sem zárható ki, hogy a kripta már a végvári időszakban is a várat védő katonák sírhelyéül szolgált.
A négy 11. századi sír közül három szabályos rendben, a három hajó azonos részén, míg a negyedik ‒ mérete alapján feltehetően egy gyermek sírja ‒ az északi hajó nyugati végén, a többi sírtól nem messze került kialakításra. A kétséget kizáróan egymáshoz igazodó, a 11. században létrehozott temetkezési helyek ugyan puszta, üres sírgödrökké váltak az elmúlt évszázadokban, azonosításuk mégis a kutatás egyik legizgalmasabb eredménye. A négy sír nemcsak egyetlen korszak lenyomata, hanem az Árpád-dinasztia egy korai családi ágának allegóriája is egyben.
A tihanyi apátság alapítólevelében az alapító király, I. András a monostort saját maga és családja temetkezési helyéül jelölte ki. A történettudomány hiteles adatként fogadja el a krónikák beszámolóját, mely szerint a zirci udvarházban elhunyt András királyt végakaratának megfelelően a tihanyi bencés monostorban temették el 1060-ban, majd fia, Dávid herceg végső nyughelye is ez lett 1090 körül.
A hitelesítő feltárás első lépéseként a Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát által celebrált liturgia után felnyitott, 1953-ban kialakított sírhely betonszarkofágjából három rossz állapotú faládát emeltek ki. Ezek a ládák a kripta korábbi átalakításai során előkerült, méltatlanul rossz körülmények között őrzött emberi maradványokat tartalmaztak.
Már az elsődleges antropológiai vizsgálat jelentős eltérést mutatott a 2., illetve az 1. és a 3. számú faláda tartalma között a csontok számát, állagát és megtartási állapotát illetően. A 2. számú faládából előkerült rossz állapotú, hiányos és töredékes csontokból néhány felnőtt maradványaira lehetett következtetni. Ezeknek a csontoknak a felszínét a kutatók számára még ismeretlen időpontban, vélhetően állagmegóvási céllal egy lakkszerű anyaggal kenték be. Nagy valószínűséggel szintén a 2. számú ládának a maradványai között lehettek azok a csontok, amelyeket már az 1890-es évek végén zajlott átalakítások előtt is külön tartottak nyilván. Ennek megfelelően ezek a többi csontmaradványtól elkülönítve kerültek elhelyezésre a déli oldalhajó kőkeretes sírjában, az akkor a déli oldalfalban álló sírkőlap előtt. Erről a kiemelt státuszú csontanyagról mint a „patinás csontokról” emlékezett meg László Gyula, mikor 1953-ban Malán Mihály antropológus professzor a vizsgálatok után visszajuttatta neki a feltárt csontmaradványokat.
A csontanyagon Mende Balázs Gusztáv, a BTK Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa végzett antropológiai felmérést, majd ezt követően került sor a csontmaradványok szénatomos kormeghatározására. A szén 14-es tömegszámú izotópjának adott mintákon belüli aránya az idő múlásával egyre csökken, így ennek a folyamatnak a segítségével lehetőség nyílik a szerves minták abszolút korának meghatározására. A vizsgálatokat először a debreceni ATOMKI ‒ Isotoptech Zrt. radiokarbon-laboratóriumában végezték el, majd az itteni mérési eredmények alapján két nemzetközileg szintén magasan jegyzett laboratóriumban (Poznan és Mannheim) is megismételték azokat. A laboratóriumi vizsgálatok összesített adatai alapján kimondható, hogy az előkerült embertani anyag egy része, de legalább a két felnőtt férfihez köthető csontmaradványok biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakát reprezentálják. A vizsgálati eredmények azt is megerősítették, hogy a korai használati fázist követően a kriptát temetkezési célra nem használták, a többi csontmaradvány már a 15. század végétől keltezhető, míg az előkerült csontok nagyobb része 17‒19. századi radiokarbon-adatokat mutatott.
Az okleves források, a történeti kutatás eddigi eredményei, az apátság történeti hagyománya és az újonnan elvégzett régészeti feltárás eredményei alapján a kutatásban részt vevő szakemberek megalapozottnak látják kijelenteni, hogy a 11. századra keltezhető csontmaradványok I. András király és szűkebb családja földi maradványaihoz tartozhatnak.
A 11. századra keltezett csontmaradványok genetikai vizsgálata jelenleg is folyamatban van a BTK Archeogenomikai Intézetében. Az archeogenetikus szakemberek bizakodnak abban, hogy a radiokarbon-eredmények mellett újabb adatokkal tudnak hozzájárulni az Árpád-házi királyi családhoz köthető maradványok értelmezéséhez.
A projekt menetéről az apátság gondozásában kisfilmsorozat készült, és folyamatban van egy nagyobb lélegzetű dokumentumfilm készítése is.
Az ELKH vezetősége a 2021. december elejével induló Királyok, szentek, monostorok projekt keretén belül a következő évben is lehetővé teszi a kutatások folytatását.
